Zichyújfalu község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Gárdonyi kistérség
Lakosság: 990 fő
Terület: 10.82 km²
Népsűrűség: 91,5 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 22

Fekvése

A Mezőföld északi részén, a Velencei-tótól tíz kilométerre délre található. Vonattal Székesfehérvár, Seregélyes és Pusztaszabolcs felől, helyközi autóbuszjárattal Gárdony és Székesfehérvár felől közelíthető meg.

Története

Először 1239-ben említik az oklevelek, az akkori villa Nowa (villam Nouam) a Csákok vértesi birtokaihoz tartozott. 1447-ben említik Újfaluként nemesi előnévben.

A török megszállás alatt, 1650-ben a palotai váruradalom részeként a Zichy család kezébe került. (A zichi és vásonkeői Zichy család 1655-ben kapott III. Ferdinánd királytól magyar bárói, 1679-ben I. Lipót királytól magyar grófi címet.) Ekkor a magyar földesúr Győrben, a török földesúr Székesfehérvárott lakott. A török után egy ideig a seregélyesi jobbágyok bérelték a települést. 1717-ben kérték a bérleti szerződés meghosszabbítását, elsősorban azért, mert határuk kevés volt jószágaik eltartására. A Zichy család vedrődi ágazata, ezen belül a seregélyesi ág birtokolta a pusztát.

1740-től jelenik meg az "Ujfalu" elnevezés. Újfalupuszta és a szomszédos uradalmak határainak pontos kijelölésére 1745-ben került sor, majd 1784-ben (I.) Zichy Ferenc lett a birtokosa. A puszta a seregélyesi káplánság fíliája volt. Ekkor 6 házban 18 család, összesen 91 fő élt. II. József 1785-ös népszámlálása során csak 61 embert számoltak össze.

A 19. században a feudális rendszer konzerválódott. A lakosság gazdasági cselédekből, napszámosokból állt, így az 1848-as jobbágyfelszabadítása semmilyen változást nem hozott a település életében. Seregélyes mezővárosban végezték Újfalu irányítását, a puszta földesura (II.Zichy Ferenc) is itt élt. Zichy Ferenc 1841-től a Magyar Középponti vasút igazgatója, 1848. május és szeptember között a Közmunkaügyi és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára, 1854 és 1860 között a Lombard-Velence királyság utolsó főkormányzója, majd Nógrád vármegye főispánja volt. 1888-tól haláláig (1900) tárnokmester és főrendiházi tag. Nyolc gyermeke közül Újfalut (I.) Kázmér örökölte.

Kázmér fia, Zichy Nepomuk János katonai pályára lépett és részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban. Miután ulánuskapitányi ranggal kilépett a hadseregből, átvette birtokának vezetését. A magyar főrendiház örökös tagja, s 1865 óta magyar királyi kamarás volt. Az 1870-es években indult meg a majorság megszervezése a területen. A föld jó termőképessége a gabonának és az állattenyésztésnek egyaránt kedvezett. A századvégre már jól jövedelmezett a mezőgazdaság, ám a cselédség életkörülményei nem javultak, több földmunkás megmozdulásra került sor (Seregélyessel együtt) 1897 és 1906 között. Az uraság saját szükségleteire fordította a mezőgazdaságból szerzett jövedelmet. Zichy János 1900 körül kastélyt épített Újfalun, vadaskertet létesített, továbbá mint részvényes, bekapcsolódott a Székesfehérvárat Szabolcspusztával összekötő vasútvonal építésébe, s postahivatal felállítására tett kísérletet. Zichy János 1896-tól 1918-ig és 1922-től haláláig (1944) országgyűlési képviselő. 1909. november-decemberében kijelölt miniszterelnök, de nem tudott kormányt alakítani. 1910. március-1913. február és 1918.május-október között vallás- és közoktatási miniszter. 1925-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.

Újfalun a római katolikus, illetve a református vallás volt jellemző a cselédség soraiban. Iskolája római katolikus jellegű volt, ahová a reformátusok gyermekei is járhattak. Ám az 1870-es években Zichy János beszüntette az iskola működésére szánt adományokat, így abbamaradt a tanítás. A később újraindult oktatás 1958-ig itt zajlott, amikor is az új iskola építése történt. 1898-tól hívják a települést Zichyújfalunak.

A Tanácsköztársaság idején önálló termelőszövetkezet jött létre, majd a húszas évek közepétől Zichyújfalu bérlő kezelésébe került 1945-ig. (Az utolsó birtokosok Zichy János fia (II.) Kázmér és az ő fia, Endre voltak.)

A II. világháború után sok betelepülő érkezett a seregélyesi településrészre, nagyfokú építkezés indult meg. A lakosság növekedése miatt az igazgatási feladatokat már nem lehetett Seregélyesről ellátni. Ezen nem segített a tanácsi kirendeltség létrehozása sem. Az 1950-es évek közepére a településen olyan nagyüzemi gazdálkodás működött, amely a községi terhek nagyobb részét vállalni tudta. 1957 és 1959 között megépítették a postát és az új iskolaépületet, amelyben a mai napig folyik az oktatás. 1956-ban az egész település villanyvilágítást kapott.

1962. szeptember 14-én a falu a Gárdonyhoz való csatlakozás mellett döntött, mivel a lakosság kb. 80%-a az Agárdi Győzelem Állami Gazdaságban dolgozott és sokan ingáztak a 27 km-re fekvő Székesfehérvár üzemeibe (Vadásztölténygyár, később Videoton; Ikarus).

A csatlakozást követően megindult a fejlődés. Utak, járdák épültek, javult a kereskedelmi ellátás. Új út épült a zichyújfalui vasútállomástól Csiribpusztáig, így buszjárat indulhatott Gárdony felé. Az 1970-es években elkészült a községet Hyppolitpusztán át Szabadegyházával összekötő út is. Megnyílt a lehetőség Dunaújváros közvetlen eléréséhez a 62-es út-on keresztül.

1948-ban a Közjóléti Szövetkezet volt a bérlő a Zichyek megmaradt birtokain, majd helyén állami gazdaság alakult. Az 1960-as években az agárdpusztai székhelyű Állami Gazdaság Zichyújfalui Kerületében virágzott a mezőgazdaság: hibridkukorica termesztése, szarvasmarha- (100-as vagy ún. csíraistálló), sertéstenyésztés (pálmajori, az annaligeti és barákapusztai sertéshizlalda) és baromfitenyésztés (csiribpusztai csirkekeltető). Európa-hírű fácánrezervátumában 1950-es, 60-as években a kormány tagjai is vadásztak. Dobi István, az Elnöki Tanács elnökének látogatásai emlékezetesek maradtak. Az Állami Gazdaság igazgatója 1958-tól 1972-ig Váncsa Jenő, aki 1980-tól hazánk mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, 1967-75 között országgyűlési képviselő. Ő kezdeményezte Magyarországon a hibridsertés tenyésztésének megalapozását és a nagy hozamú tejelő tehenészetek meghonosítását. Munkásságáért 1974-ben Eötvös-díjat kapott. 1970-ben az ÁG traktorosai közül hárman is (Fartel Mihály, Nagy József, Németh Tibor) Állami-díjat vehettek át. A rendszerváltás után Agárdi Mezőgazdasági Kombinát nevet vette fel az ÁG.

Az 1970-es években kezdődött meg a lakosság elvándorlása, amely a rendszerváltás után mérséklődött. A közlekedés színvonala leromlott, egyre nehezebben lehetett elérni Gárdony többi részét, köztük a Polgármesteri Hivatalt is. Iskola-pénzügyi viták is felmerültek. Így a lakosság helyi népszavazáson úgy döntött, hogy önálló településként folytatják tovább a működést. Zichyújfalu 1997. december 15. óta ismét önálló község.

A KSH adatai szerint 1984. január 1-jén a lakosság 957 fő, a terület 77 hektár, a jelenleg a településhez tartozó Csiribpusztán 176-an éltek. 1990-ben 929, 2001-ben 971 fő lakott a faluban.

Kultúra

Az 1950-es, 60-as években rendszeressé váltak a hagyományos szüreti felvonulások. Szent Teréz tiszteletére a templomtéren minden évben megrendezik október 15-én a búcsút. Önálló községként a település a helyi Fekete István Általános Iskola épületét bővítve művelődési házat alakított ki. Megalakult a helyi mazsorettcsoport, amelynek tagjai rendszeresen lépnek fel helyi, országos, esetenként nemzetközi rendezvényeken, versenyeken. Utóbbi esetben elismert helyezéseket elérve.

Sport

A helyi sportklub (MEDOSZ) az 1960-as években kitűnő lovas díjugratóval rendelkezett. A szép jövő előtt álló, tragikus sorsú, Estván becenevű Szabó Istvánnal. Több területi versenyt megnyert az országos bajnokságokon is nagyszerűen szerepelt. (Határőrtársa véletlenül agyonlőtte.) Az 1970-es években a női és a férfi kézilabda-együttesek a megyei bajnokságban játszottak. Sajnos azóta megszűntek. A korábban a körzeti bajnokságban szereplő labdarúgó csapat hosszú kihagyás után néhány éve újjáalakult. A megyei III. osztály déli csoportját 2007-ben megnyerték, így a következő bajnoki idényben a megyei II. osztályban indulhatnak.

Vallás

A vallási élet közösségi gyakorlása a templom megépítéséig az régi általános iskola épületében történt. A templomépítés kérdése már korábban felvetődött, de csak az 1970-es évek közepén valósult meg lakossági segítséggel. Felmerült a közeli Szabadegyháza (volt Szolgaegyháza) felsőpusztai kápolnájának lebontása és áttelepítése. Bontás közben a kápolna építési anyaga annyira elporladt, hogy a terv kivitelezhetetlenné vált. Ezután került sor az új, modern templom megépítésére.

Közlekedés

Jelenleg – mint mindig – újra napirenden van a közlekedés kérdése. Ehhez hozzájárul a szomszédos településen épülő Flirt vasúti járműkarbantartó üzem. A MÁV 2008-as terveiben a személyszállítás szüneteltetése merült fel a Pusztaszabolcs-Székesfehérvár szárnyvonalon (is). Épp a Flirt-beszerzés miatt, felújítás és villamosítás kellene, mert jelenleg a Székesfehérvárig is járó vonatok csak Budapesten át érhetik el pusztaszabolcsi karbantartóbázisukat. Ez a vonal, mint alternatív kerülő útirány, tehermentesíthetné a Budapest-Székesfehérvár fővonalat annak a 2007. év őszétől tervezett felújítása miatt. A MÁV vezérigazgatójának a megyei napilapban megjelent ezév május eleji interjúja szerint tervben van a villamosítás.

Gazdaság

A településen az Agrokomplex Central Soya Rt. működik. A községben három élelmiszerbolt és négy vendéglátó egység működik. A lakosság nagy része a településen kívül (Gárdonyban vagy Székesfehérvárott) dolgozik.

Következő községek

További községek